| |
Rólam
Õket olvasom!
Elõzmények
Este van, bolyongok Rabbi barátommal a világháló sötét
sikátoraiban. Céltalanul. Épp sebeimet nyalogatom egy 2 éves csata
után. Nincs cél, csak mászkálunk, Rabbi tanácsokkal lát el, amit
tett már jó ideje nekem, de én nem nagyon fogadtam meg. Az utcák
kihaltak, hideg van, a telihold fényét sötét viharfelhők tompítják,
a színek eltűntek, minden szürkéskék árnyalatú. Az utcát üzenőfalak
szegélyezik, a képgalériákban emlékek köszönnek vissza, nem
könnyítve a helyzetemet.
2008-10-30 01:38:38 | tjay69 | hozzászólás: 1 |
Emberünk a pult mögött épp egy kulcsot akasztott vissza helyére,
mikor odaértünk hozzá.
2008-10-30 01:45:29 | tjay69 | hozzászólás: 1 |
Elindultam felfele vele a rozoga lépcsőn. Előttem ment, éreztem az
ember dohos szagát, az ápolatlansága még ilyen sötétben is szinte
látható volt. Alig vártam, hogy a szűk lépcsősorról kiérjünk, mert
már a hányinger kerülgetett. Kiértünk végre. Elhaladtunk pár szoba
előtt, valamelyikből viccelődés hangjai szűrődtek ki, másikból
kétségbeesett kiáltás hallatszott.
2008-10-30 01:48:52 | tjay69 | hozzászólás: 1 |
Magamhoz tértem. Már pirkadt. Kati sehol. A széken ülök, fogalmam
sincs mi történt. Fáj a fejem, a nyakam, a testem elgémberedett.
Körülnéztem. A fény nem tett jót a szobának. Undorító volt. Erőt
vettem magamon és kimentem a folyosóra, gondosan bezárva magam
mögött az ajtót. Lenéztem és láttam Rabbit, magzatpózba
összehúzódva aludni két összetolt széken egy asztalterítővel
betakarózva. A kulcsot letettem a pultra, ahogy kérték. Kihalt volt
az egész épület. Csak mi ketten voltunk. Odamentem Rabbihoz, de nem
kellett felkeltenem, mert az előző esti verekedés törmelékei friss
hóként ropogtak a lábam alatt. Mire odaértem, már fent volt.
2008-10-30 01:50:03 | tjay69 | hozzászólás: 1 |
Napközben elmeséltem élményemet egy barátomnak, aki kérdően nézett
rám.
2008-10-30 01:52:02 | tjay69 | hozzászólás: 3 |
Lélektelen árnyként elindultam a folyosón, kezemben a kulccsal,
és azon gondolkodtam, visszafordulok és beletöröm a kulcsot a
zárba, nehogy még egyszer valaki ebbe a csapdába essen. De erőm nem
volt semmihez. Lenéztem, a közös helységben már javában zajlott az
élet. Irigykedtem azokra az emberekre, - vagy már nem is tudom mit
gondoljak róluk, emberek-e, vagy a teremtés olyan szörnyei, amit
még a pokol sem tud befogadni.
2008-10-31 22:24:36 | tjay69 | hozzászólás: 1 |
A Hold most nem volt kegyes hozzám és vékony sarlójával csak egy
jel volt az égen. Az utcákat róttam egyedül, emlékképeket idézve
fel közben. Nem vágytam társaságra. A gondolataim olyan kuszák
voltak, mint még soha. A tehetetlenség őrjítő volt. Nem tudtam
elhinni, hogy ez igaz, és velem történik.
2008-10-31 22:38:40 | tjay69 | hozzászólás: 1 |
|
|